A gyóntatófülke, a steril műtő és a könyvelő irodája…
Nemrég egy beszélgetés során szóba került, hogy milyen alkalmakkor, és hol kell kíméletlenül őszintének lenni, még akkor is, ha ezzel esetleg a legféltettebb titkainkat kell felfednünk valaki előtt.
Felmerültek olyan alap helyzetek, mint például a gyóntató fülke, vagy a pszichiáter kanapéja, de szerencsére a társaságból egyikünk sem volt igazán érintett ezeken a területeken.
Annál inkább felkeltette az érdeklődést egy kedves kollégám, akinek a felesége altató orvos. „Ha altatás előtt valaki nem vallja be töredelmesen, hogy mit, mikor és mennyit szokott beszedni a különböző gyógyszerekből vagy pl. tudatmódosító szerekből, akkor annak komoly következménye lehet. Ha nem tudom pontosan beállítani az altatás során a dózist, akkor vagy túl korán – mondjuk műtét közben – felébred az illető, vagy esetleg soha többé.”
Ezt nehéz lett volna űberelni, de szerencsére eszembe jutott a könyvelőmmel folytatott beszélgetés. Ennek során arra kért, hogy előtte ne legyenek titkaim, mert mindenre van jó megoldás, csak ismernie kell minden részletet, és persze ezzel együtt minden lehetőséget.
Nem mintha azt feltételezném, hogy bárkinek is lehetnek itt titkai…
