Minden eszközt alapvetően több célra használhatunk fel, a célnak megfelelően állathatjuk egy jó ügy szolgálatába, vagy kerülhetjük meg a törvényt.
A deep web a világhálónak az a része, amit úgymond elkerülnek a keresőmotorok, nem indexeli őket az általános kereső. Az arányokat pedig úgy kell elképzelni, mint a jéghegy csúcsát a world wide webként, a láthatatlan, jóval nagyobb részt pedig a deep webnek. Számszerűen összehasonlítani nehéz, de egyes vélemények szerint 0,03%-a a látható web a teljesnek.
Hogy kicsit átláthatóbbá tegyük a működését, ide tartoznak például a regisztrációval elérhető közösségi tevékenységek, a fórumok, virtuális irodák.
A deep webnél „mélyebben” található a deep web mely speciális böngészővel, a TOR-ral érhető el, mely teljes anonimitást biztosít, sem a célhely, sem a felhasználó nem azonosítható rajta keresztül.
Feltörni eddig senkinek nem sikerült a .onion kiterjesztésű bonyolult kódsorokból álló domain neveket, pedig Oroszországban például hatalmas vagyonokat kínálnak a „megfejtőjének”. Hiszen a rendszer maga valóban úgy tevődik össze, ahogyan a hagyma rétegei borítják egymást.
Ennek köszönhető, hogy a betöltődési sebesség nagyjából a betárcsázós internetnek felel meg, ide azonban nem a gyorsaság amiatt járnak a felhasználók. Azt keresik többnyire, ami jó ha rejtve marad a hatóságok szeme elől. Engedjük szabadjára bátran a fantáziánkat: minden megtalálható itt, ami illegális. A fizetés ennek megfelelően Bitcoinban történik, ami a blockchain technológiának köszönhetően szintén egy lenyomozhatatlan eszközt ad a felhasználók kezébe.
Érdekesség egyébként, hogy az Egyesült Államok haditengerészete kezdte elfejleszteni, pont a védett kommunikáció céljából, nem tudván ekkor, mit szabadítanak a világra.
Ahogy minden eszköznek azonban, a dark webnek sem csak sötét oldala van, elég ha csak arra gondolunk, hogy diktatúrákban a szólásszabadság egyik eszközét adja a kézbe, de megfigyelt személyek, újságírók számára is szabad utat jelent az internet sötét oldala.
