Az adattárolás ha tágabb értelemben vesszük, már a barlangrajzokkal kezdődött, majd a klasszikus értelemben az 1700-as években a lyukkártyák feltalálásával vett egy hatalmas fordulatot. Érdekesség, hogy egy Basile Bouchon nevű úriember a szövőszék irányításához találta fel a lyukkártyát, ez adta meg ugyanis a mintát, amit a gép szövött. Később a leggyakoribb felhasználásuk a zenegépek, a harangjátékok és a könyvtári kartotékok voltak, utóbbira talán még többen emlékezünk, megkönnyítette a keresést a lyukasztás meghatározott helye.
Az 1890-es években még a népszámlálási adatokat is lyukkártyákon rögzítették, ami egy év munkájába került szemben a korábbi manuális rögzítéssel, ami nyolc évet vett igénybe.
Az első számítógépek az 1940-es években már a maihoz legalább formailag hasonló megoldások irányába mutattak, itt is szerepet kaptak még a lyukkártyák. Őket kezdetben a mágnesdobok váltották fel, melyeket a mágneskártyák megjelenése szorította ki a ’60-as években. Az 1960-as téli olimpián például a játékhoz szükséges elektronikus adattárolást ilyen eszközzel végezték.
A mágnesszalagok egyik ominózus képviselője volt egyébként a kazettás magnó, mely akkor rekord mennyiségű 10 MB adatot volt képes tárolni. Hátránya, hogy megtalálni az adatot már nehezebb volt rajta, mint tárolni.
Bill Gatestől származott az a jóslat, hogy 64 KB mindenkinek elég kell hogy legyen. Ez már az első IBM PC megjelenésekor 1981-ben hangzott el, és igen hamar megdöntésre került.
A merevlemez minden számítógépben megtalálható háttértároló, mely mágneses elven működik, és kezdetben 5 MB tárolókapacitású volt. IBM 1311 néven jelent meg az első winchester, melynek utódai ma már nagymennyiségű adat tárolására képesek.
Következett a floppy a maga 1,2 MB-os férőhelyével. A floppy lemezeket az Y generációs vagy annál idősebb olvasóknak nem kell bemutatni, programoktól az operációs rendszerekig már számtalan adatot hordozhattak.
A gigabájt az IBM 3380 merevlemezével jelent meg, ő lépte át elsőként ezt a határt.
A kazetták, és CD-k időszaka jött el ezután. A CD, DVD, Blue-Ray mind optikai tárolók, melyek felületére lézerrel írták az információt, és lézerrel olvasták le róla. Innen már csak egy ugrás volt a ma is használt pendrive-ig és SD kártyáig, melyek 2000-től indultak hódító útjukra.
Noha mind a mai napig népszerűek, számtalan hátránnyal rendelkeznek, a digitális forradalom ugyanis új igényekkel jelentkezett.
Ezekre az új igényekre jelent meg válaszként 2009-ben a Google felhő. A felhő alapú adattárolás lényege, hogy nem egy fizikai hordozón történik az adattárolás (szerverek biztosítják a tárhelyet), bárhonnan elérhetőek és gyakorlatilag korlátlan tárhely kapacitással rendelkeznek.
A legmodernebb technológiának számítanak, hiszen a rendszeres biztonsági mentések nem csak tárolják az információkat, hanem az adatvesztés ellen is védelmet nyújtanak, ami kiemelten fontos kényes adatok esetén.
Akár tud róla, akár nem, Ön is használja a felhő nyújtotta előnyöket, ha Google fiókkal, vagy közösségi oldalon profillal rendelkezik.
Ha pedig tudatosan szeretné a vállalkozása életét még hatékonyabbá, stabilabbá tenni, a költségeit optimalizálni, számtalan felhő alapú megoldás közül választhat, melyek rugalmasan testre szabhatóak az igényeinek megfelelően.
Tájékozódjon a legmodernebb adattárolási lehetőségekről, és használja ki előnyeit a konkurensei előtt. Kérdezzen miket!
